Casă de vânzare, Pécs

Textul tradus

Textul original
Pécsett, Szőlő utcában eladó Pécs egyik ún. “vincellér háza” (erről többet később), hatalmas, 1624 nm-es telken.

A házról - mint minden esetben - virtuális bemutatót készítettünk, ezt lehetőség szerint mellékeljük a hirdetéseinkhez. Ha mégsem találnád, akkor kérd tőlünk telefonon vagy üzenetben, szívesen elküldjük!
https://my.matterport.com/show/?m=3oqQo4id3mh

A ház alapjául szolgáló egykori - 100 éves - épülethez a hatvanas években építették hozzá a ház jelenlegi lakórészét. A földszinten egy rendkívül látványos és tágas nappali, egy szoba, fürdőszoba, konyha és tárolók kerültek kialakításra. Emellett a földszinten van a ház “régi” része, mely egy tárolóból, egy nagyon különleges hangulatú, boltíves teremből és az abból nyíló nagy pincéből áll. Ezek állapota statikailag rendkívül stabil, de felújítást igényelnek.

A felső szinten egy nagyobb és egy kisebb szoba, valamint a képeken látható “körbeüveg” panorámás nappali, fürdőszoba, wc, konyhafülke található. A felső szintet körbeöleli az egyedülálló panorámával rendelkező terasz, melynek a nap minden részében van benapozott és árnyékos része is.

A két szint természetesen belül átjárható, de mindkettőnek van külön, külső bejárata is.

A Pécs ezen részén egyedülállóan nagy, 1624 nm-es telek enyhén lejt csak, és gyakorlatilag minden pontjáról élvezhető a híres mecsekoldali panoráma. A ház és maga a telek jóval az utcaszint felett helyezkedik el, így garantált az, hogy onnan senki nem lát be. A telek szépen karbantartott, parkosított.
Az utcáról egy 38 nm-es garázs is nyílik, így az autónak is lesz helye.

Ha pedig idáig eljutott az olvasásban a kedves érdeklődő, akkor lássuk, mitől is vincellér ház a vincellér hát:
Ritkaságnak számítanak ezek a mecsekoldali villák, amelyekből mára alig húsz maradt fenn. A szőlőhegyi nyaralók és présházak többsége a 19-20. század fordulóján épült. A gazdagabb polgári családok mecsekoldali szőlőjükben építették ezeket, ide jártak pihenni. Az épületek alsó szintje présházként funkcionált pincével egybekötve, fölötte volt néhány lakószobával a fatornácos díszes élettér, ahova ki lehetett ülni olvasni, beszélgetni és borozgatni és étkezni. Ezen épületek többségét „vincellérháznak” nevezik, mert a vincellér készítette a bort a gazdának, a gazda csak pihenni járt ki. „A szocializmusban nagyon sok ilyen villa esett áldozatul, a demokrácia jegyében, hogy a panelek szorításából a szabad levegőre juthassanak a panellakók. A birtokokat felparcellázták, a villákat lebontották, jobb esetben átépítették.
Egy-két pécsi tüke család azonban megőrizte birtokát, néhányat sikerült megmenteni. A pécsi szőlőhegy valamikori monarchiás ragyogó építészeti emlékeiből ezért csak néhány présház maradt fenn. Könnyű kimondani, hogy őrizzük meg építészeti értékeinket. Nehéz azonban megvalósítani ezt, amikor a társadalom, a politika ellenkező irányba motivált” – olvasható Bachmann Bálint építész Integrált Örökségvédelem című tanulmányában.